Szia Kedves Olvasó!

Nekem még egy kicsit furcsa, kicsit szokatlan ez az új világ, azt sem tudom, hogy mi fán terem az internet, viszont apa igen, így most rábízom, hogy hírt adjon rólam. Tegnap reggel érkeztem meg a felkelő nap első sugaraival, anya és apa együtt vártak rám. Apa még segített is nekünk anyával, sőt a köldökzsinóromat is ő vágta el, majd kicsit később elvitt engem fürödni is. Ennek mondjuk annyira nem örültem (mármint a fürdésnek), de apa simogató kezei elviselhetővé tették ezt a nedves valamit, amibe belemártottak. Miután megkaptam életem első pelenkáját és zsiráfos ruhámat visszavitt apa anyu mellé aludni. Azóta egyfolytában anyu mellett alszom, néha felkelek enni (nagyon fincsi a tejecske) és ma megint elvittek abba vizes bödönbe lubickolni. Jól vagyok, ahogy anya is, de mindketten fáradtak. Apa is sokat van velünk, amikor csak tud jön és segít anyunak (ma például amikor anyu elment tisztába rakni magát, akkor simogatta hasimat, mert egy picit fájt, de egy pár perc alatt elillant a fájdalom). Most nem üzenek többet, mert nyugovóra tértünk, apa is nagyon álmos, holnap majd néhány képet mutatok Neked rólunk. Addig is szép álmokat!

Ifj. Varsányi András