Elnézést, elnézést, elnézést... Réges-régen nem jelentkeztünk, elsősorban Varsányi apuka sűrű és bokros teendőinek következtében. Sok minden történt velünk az elmúlt több, mint 1 hónapban, jó és rossz is. Nagy fájdalmunkra elvesztettük a Kis-Molnár dédinket... Nagyon hiányzik!!! Szerettük volna, ha minél tovább velünk marad és Ő ki is tartott, ameddig csak tudott. Sokat gondolunk rá és a mélységes bánat mellett azért annak örülünk, hogy legalább láthatta az ő legkisebb dédunokáját. Nyugodj békében Mama!!!
Andriska továbbra is szépen fejlődik, lassan 7 és fél kiló, a múlt vasárnap pedig már be is töltötte a 4 hónapos kort. Az anyatej mellé mostmár kap néha babateát is, amit kis gyakorlás után már egész ügyesen tud cumiból inni. Anyukája is jól van, időnként hősies küzdelmet vív a fáradtsággal, nagyszerűen áll helyt mint édesanya. A héten megint doktorhoz járós kirándulásaink voltak, illetve lesznek: visszamegyünk ellenőrzésre a csípő doktor nénihez, illetve voltunk az új gyerekdoktor néninknél, aki nagyon aranyos. Az esedékes szurit is úgy adta be, hogy kicsi Andris észre sem vette... Egyelőre ennyit felőlünk, itt van még néhány kép a közelmúltból:
Megtörölköztem...
A járókámban (gettóban...)...
Nagybátyámmal...
A nagybátyám egykori ruhájában...
Tévézés közben (pedig TILOS!!!)...
Ismét jelentkezünk, ha apa kimászik a munkái alól, amik betemették... Addig is minden szépet és jót!
A Varsányi család
